Második nap…

2007 január 16. | Szerző: Pandera |

Igaz, most nincs túl nagy hangulatom viccelődni, alapvetően ez az év
elég érdekesen indult. Apa szilveszterkor “öt perc nem elég” alapon
duplán megszoláriumoztatta magát, minek következményéből kifolyólag
egész szilveszter este lázas volt, és a báli buli rendesen sz@rra
sikeredett. De nem is ez volt a hab a tortán, hogy vörös volt, mint a
főtt rák,kiöltözve James Bondnak, hanem, hogy két napra rá a reggeli
tusolás után olyan vakarózásba kezdett, mint egy rühes kutya. Mellkas,
comb elöl, comb hátul, ajtófeles hátvakarás macimódra, majd kezdte
elölről azzal a felkiáltással, hogy: – Anya megőrülök, úgy
viszketek…- majd futott egy kört a lakásban és egyrecsak ezt
ismételte. Aztán betelt a pohár, és a kisszobából kilépve szándékosan
idegből, megfejelte a falat. Eltelt egy pillanat, majd kettő, és
mártírosan bociszemekkel rámbámulva tűrte, hogy a vér lefolyik a fején.
Szerencsére nem lett nagy baja, és találtam itthon fenistilt a
viszketésére, de így kezdődött az évem.
Folytatódott arany barátnőm tiztálkodási akciójával, mely úgy indult, hogy este kilenckor rám csörög:
– Ráérsz eljönni hozzám?
– Mi a baj?
– Képzeld, nem találom a fültisztitó végét, bent maradt a fülemben, el tudsz jönni kiszedni?
– Fél óra, és ott vagyok. – nos, ott voltam, jó szélespofájú
szemöldökcsipesszel bugyurgásztam a pici kis fülében, rettegve, hogy
meg ne sértsem és begyulladjon. Mondom nem látok. Összes asztali lámpa
összehordva a fürdőszobába, belenyúlok, semmi. Közben már mejdnem sírt,
mire felkiáltok, hogy látom, ott van. Erőlködtünk még tíz percig, már
szakadt rólam a víz, mire rávettem, hogy menjünk el az ügyeletre.
Telefonhegyek, ügyelet van, menjünk, ellátják. Taxi, rohanás, mintha
valami égedelem baleset lenne az egész. Jön a doktornő, bemennek.
Hallom:
– Érzem, hogy benne van…-mondja a barátnőm. Kis szünet, majd a dokicsaj ezt mondja: – Nincs benne semmi.

– Az lehetetlen! – felkiáltással majdnem hogy azt mondja a barátnőm
látta!!!, én meg belesüppedek a váróterem székébe. Mert azt hittem,
tényleg láttam valamit. A dokicsaj mindkét fülét jól megnézte, egyikben
sem volt semmi, gondolom nehogy visszamenjünk félóra múlva, hogy nem-e
a másikban veszett el az a fültisztítóvatta. Ezek után még jól
megvezettem szegényt a bokrok alatt a kórház kertjeiben, majd mikor már
kitévedtünk az épületből, szép vihorászva hazamentünk. Kerestük a
fürdőszobában, biztos kiesett a földre, csak nem vette észre. Végül
megnyugtatott, hogy éppen gondolkodott rajta milyen vékony ez a
fültisztító, nosza, lehet nem is volt rajta vatta. Erre elláttam
tanácsokkal, hogy nézze meg legközelebb a végét, mielőtt magába dug
valamit, és ha lehet ne felejtse el, milyen volt, és milyen lett.Ja és
hozzá tettem, hogy remélem tampont már jobb minőséget vásárol… Aztán
szép nyugodtan hazavánszorogtam.