Párom meséli, hogy még a videokorszak legjavában, mikor
lehetett vagy tíz éves, nagymama válogatott a videokazetták listájában,
hogy milyen filmet rendeljen. Szereti a romantikusat, és talált is
valami rózsaszínet, a címe ilyesmi lehetett: Vadrózsák, vagy
Rózsaszirmok tengerén, stb, tudnék még ilyeneket írni, de a lényeg,
hogy a sok akciófilm mellé a fiúkkal a nagyi rendeltetett magának egy
kis romantikát. Talán azt gondolta új Audrey Hepburn film, vagy Gregory
Peck. Hát volt pech, megjöttek a filmek, nasicska, nagyicska
behelyezkedett a fotelbe, a fiúk elindították, aztán mentek a dolgukra,
mert őket nem érdekelte a romantika. Eltelt egy kis idő, majd nagy
nyöszörgések, végül sikongatások, aztán rendes nagyisikítás
hallatszott, immáron borzasztó kétségbeesetten, hogy valaki kapcsolja
ki. Tízéves párom berohant, nagyi kiabál, menjen ki de gyorsan, ez nem
nekivaló film, ebben paráznák vannak, és csúnyálkodnak, de nem kicsit.
Aztán kiabál, hogy szent Úristen, valaki kapcsolja ki! Gyerek belép,
nagyi kizavarja, megint szörnyülködik. Ezen hatalmas dilemmát nem
tudták megoldani, míg a paráznák abba nem hagyták.Végül nagyi behívta a
gyereket, hogy most már kikapcsolhatja, aztán míg a szülők haza
nem értek, egész délután egy videokazettát szorongatott a keblén,
miközben kiment a tyúkok alól összeszedni a tojást. A kazit még aznap
kidobták, állítólag, a párom csak úgy nyilatkozott, hogy többé nem
látta….